I. AZ ÉLETRŐL ÉS A HALÁLRÓL

II. MULANDÓSÁG – ÖRÖKKÉVALÓSÁG

III. ISTEN

IV. VALLÁS

V. IMA

VI. KRISZTUS

VII. JÉZUS SZÍVE

VIII. AZ OLTÁRISZENTSÉG

IX. AZ EGYHÁZ

X. A PÁPA – KRISZTUS A FÖLDÖN

XI. RÓMA - A KERESZTÉNYSÉG KÖZPONTJA

XII. MÁRIA

XIII. LITURGIA

XIV. A TEST ÉS A LÉLEK KÜZDELME

XV. A LELKI ÉLET

XVI. A LELKIGYAKORLATOK ISKOLÁJÁBAN

XVII. AZ ÉLETSZENTSÉG FELÉ

XVIII. SZERELEM – HÁZASSÁG – CSALÁD

XIX. AZ ISTENI SZERETET FELÉ

XX. AZ APOSTOLI MUNKA

XXI. A FELEBARÁT ÉS A HAZA IRÁNTI SZERETET

XXII. FÁJDALOM – SZENVEDÉS – KERESZT

VÉGAKARATA

I. AZ ÉLETRŐL ÉS A HALÁLRÓL

Ivan Merzet már ifjú évei kezdetén foglalkoztatták a lét és az élet titkai. A halál és a szenvedés, melyekkel a háború alatt a fronton minden nap közvetlenül szembesült, teljesen megváltoztatta világnézetét. Az élet és a létezés problémáira az egyedüli kielégítő válaszokat fokozatosan a kereszténységben fedezte fel.

II. MULANDÓSÁG – ÖRÖKKÉVALÓSÁG

Az élet és a halál titkairól töprengve Ivan megérti minden evilági dolog mulandóságát. Az örökkévalóság gondolata állandóan jelen van nála. Az élettel kapcsolatos összes kérdésre a válaszokat a keresztény hitben fedezi fel.

III. ISTEN

Ivan figyelemmel kíséri a körülötte lévő teremtett világot, és logikus gondolkodással konstatálja, hogy a Teremtő létezik és uralkodik a világ felett. Istenhite azonban kétségek és válságok közt vergődött. Fokozatosan, főleg a háborúban átélt szenvedések megtapasztalása megerősítette őt, hite letisztult, erőre kapott és így Ivan szeretete és vágyódása az Istennel való egyesülésre egyre nőtt.

IV. VALLÁS

Ivan naplóját olvasva megfigyelhetjük, hogy a művészeten, majd a saját gondolkodásán keresztül hogyan jut el az igaz vallásra és értékének felismerésére a saját életében. Az igazi vallást Merz az egyedüli katolikus hitben találja meg, melynek az egész életét alárendeli.

V. IMA

Ivan Merz nem az imádkozás elméletét hagyta ránk, hanem a saját példamutatását és gyakorlatát. Ebben a fejezetben összegyűjtöttük rövid imáit, melyeket különféle alkalmakkal naplójába jegyzett mint egyetemista, harctéri katona, vagy mint érett ember. Az imádságok őszinte szívből fakadtak, mindig az életkörülményei szerint. Az ő imáin, fohászain keresztül egyre jobban megismerhetjük lelkét, amit teljesen átadott Istennek. Visszatekintve Ivan Merz szent életére megállapíthatjuk, az ő alább következő imáit Isten lépésről lépésre meghallgatta.

 - Imám most a Szeplőtelenhez száll: itt, Bécs városában kövesse minden lépésemet. Minden utam, minden lépésem a szépre irányuljon.

- Kérlek, Jézusom, adj lehetőséget, hogy az örök igazságokról gondolkodhassak és Veled, az én Istenemmel, minden nap egyesülhessek.

VI. KRISZTUS

Ivan keresztény tapasztalatának központjában Jézus Krisztus áll. Különböző módon és helyeken éli meg és találkozik vele. Először úgy tekint rá, mint a világűr egyetlen uralkodójára, azután mint aki jelen van az Eucharisztiában, mint jelenvalóra az Egyház liturgiájában és magában a hierarchiában, különösen is Róma püspöke – a pápa személyében. Jézust felismeri a felebarátban is.

VII. JÉZUS SZÍVE

Ivan Jézus Szívének nagy tisztelője volt. Életének utolsó hat évében (1922.-1928.) naponta szentmisére járt és szentáldozáshoz járult a zágrábi Jézus Szíve templomban. Az Isteni Gondviselés oly módon jutalmazta Ivan Szent Szív iránti szeretetét, hogy földi maradványai ma a zágrábi Jézus Szíve bazilikában nyugszanak. A Krisztus Szívével való egyesülés iránti vágya utolsó feljegyzésében nyert kifejezést, abban a sírfeliratban, melyet ma a sírja felett olvashatunk.
- Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére a kilencedik szentáldozást is elvégeztem. Hiszem, hogy a Szentháromság mélységeit szemlélni fogom.
- Jézus kimondhatatlan szeretetét valamiképp ki kell érdemelnem, ezért Isten segítségével törekedni fogok, hogy minél nagyobb erővel folytassam a megszentelődés művét.
- Imáim meghallgatásra találtak Jézus Szívénél. Édesapám 20 év után áldozott. Egy természetfeletti elem, a kegyelem térítette meg. Hátramaradt még édesanyám. Jézus Szíve, segíts!
- Jézus Szíve, Neked szentelem életemet: ha szenvedésem a Te dicsőségedre szolgál és így kell Eléd állnom, legyen meg a Te akaratod.
- A társadalom újra kereszténnyé válásának hajtóereje Jézus Szíve.
- Mindent Jézus Szent Szíve dicsőségére!
- Bízom az Úr irgalmában, és hogy teljesen, elválaszthatatlanul, örökké birtokom lehet Jézus Legszentebb Szíve.

VIII. AZ OLTÁRISZENTSÉG

Ivan Merz számára az Oltáriszentség a Krisztussal való találkozásnak kiváltságos és elsőrangú helye lett, egyben lelki életének középpontja. Az Eucharisztiáról szóló gondolatai szeretetről és rajongásról vallanak. Számos apostoli tettére épp az Oltáriszentség iránt érzett szeretetben nyert indíttatást.
- Hol van közelebb Isten az emberekhez, mint a Legszentebb Oltáriszentségben ?
- Mekkora az Ő szeretete, ha Ő, a Mérhetetlenség a szentáldozásban nekünk, kicsiknek és hitványoknak odaadja magát.
- Milyen Nagyság az, aki magát Kenyérként adja, aki nagyságát és minden szeretetét – nekünk adja!
- A Szentáldozás az élet forrása.
- A szentmisét annyira átéltem, hogy misztikusan megéreztem az átváltoztatást.
- Az átváltoztatásnál misztikusan éreztem, Krisztus van jelen, aki előtt meg kell hajolnunk.
- Kimondhatatlan, hogy mit érez az ember, amikor Krisztussal egyesül a szentáldozásban. Többre és még többre vágyik,a teljes Krisztusra, a Fényre, az Istenre – a Teremtőre !
- Amikor az áldozáskor feltörő érzéseimre gondolok, úgy tűnik, mintha álom lett volna, titokzatos, különös és szép álom, egy érzés, egy légkör, és amikor benne vagyok, elfelejtek minden mást, mert valami hív, ellenállhatatlanul vonz.
- Tegnap áldoztam, és most olyan vidám és elégedett vagyok, úgy érzem, hogy soha nem fogok búsulni, bármilyen baj is ér.
- Mindenki tudhatja, hogy az Eucharisztia közelsége erőt ad.
- Most van szükségem lelkierőre, most kell a Szeretet kimeríthetetlen forrásából, az Oltáriszentség teljhatalmából merítenem.
-Az Oltáriszentség Napnál nagyobb fénnyel tölti el a lelket, betölti és kielégíti, és valami Ismeretlen és Mérhetetlen jelenlétében nyugtatja el.
- Vágyom, teljes erőmből vágyom e Forráshoz – az Oltáriszentséghez. Istenem, ó segíts !
Nem tudom, hogyan, bennem él a vágy a Kenyér, ama kicsiny Szentostya iránt .

IX. AZ EGYHÁZ

Merz lelkiségének középpontjában mindig az Egyház iránti szeretete állt, amely meg is nyilvánul legjobban írásaiban és közéleti tevékenységében. Elmélyedt az Egyháznak, mint Krisztus Titokzatos Testének titkaiban, és ebből fakadt apostoli munkássága. Az Egyházban mint intézményben Merz a jelenlévő Krisztust látja , különösen is Róma püspöke, a pápa személyében.
Isten emberré lett és ránk hagyta Jegyesét, a római Katolikus Egyházat.
Az Egyházban ismerem fel drága Megváltónk képét, Jézus Krisztust, minden tökéletességével.
A legnagyobb dolog, ami létezik a világon, az az Egyház, az Egyházban a szentmise, a szentmisében pedig az átváltoztatás.
Az Egyház a kultúra és az emberiség középpontja és csúcsa.
Az Egyház a mérhetetlen Krisztus tükörképe.
Az emberek végső célja eljutni Krisztus Királyságába, a Mennyei Hazába, ami csak az Egyház által lehetséges.
A világon minden rendszer arra kell, hogy szolgáljon, hogy az Egyházhoz és általa Krisztushoz kapcsolódó emberek eljussanak az örök életre.
Az Egyház mögött kétezer év tapasztalata áll, a Szentlélek vezetésével.
Az Egyház alapelvei nélkül lehetetlen szilárd alapokra fektetni a társadalmi berendezkedést, és lehetetlen a társadalom megújulása.
Mély meggyőződésem, hogy egy keresztény az Egyházon kívül nem lelheti fel a szépség és a művészet teljességét.
A katolikus élet és minden, ami katolikus, lényege szerint a püspök személyében összpontosul.
Az Egyház isteni alkotmánya szavatolja, hogy a szabályozott, következetes katolikus élet a püspökből, mint saját forrásából ered.
Az Egyház felfogása egy olyan világnézet, amely az évszázadokon át az élet minden változatos jelenségének megítélését egy harmonikus egységbe fűzi.
Tekintettel a művészet erkölcsi megítélésére, azaz, hogy csak az lehet szép, ami egyben jó is, mondhatjuk, hogy csak akkor lehet tárgyilagos ítéletünk, ha a keresztény igazságok vezetnek.
A vallási igazságok az egyedüli kritériuma annak, hogy az életet és a művészetet tárgyilagosan fogjuk fel.
Az ateisták, az internacionalisták és minden más teoretikus csak hadd tanulmányozzák az egyháztörténelmet és az Egyház mai tevékenységét, és akkor majd meglátják, hogy az emberiséget egyedül az Egyház viszi előre.
A katolikus Egyház ölében ringatta a horvát népet, mely tőle lelki és időleges javak sokaságát nyerte.
A római pápák atyai szeretettel kísérték a kisszámú horvát nép sorsát, segítették és fejlesztették a közoktatást és síkra szálltak politikai szabadságáért.
A horvát nép sorsa elválaszthatatlan a katolikus Egyháztól. A legnagyobb hálátlanság lenne eltitkolni a katolikus Egyház jótékony befolyását e nép fejlődésére.

X. A PÁPA – KRISZTUS A FÖLDÖN

Ivannak mint érett katolikus értelmiséginek a pápa, mint Krisztus helytartója iránt érzett szeretete és hűsége, lelkiségének egyik legfőbb jellemzője volt. Ebben sok egyházi személyt is felülmúlt. A Szentatya iránt érzett szeretetét és tiszteletét, valamint enciklikáinak és beszédeinek tanulmányozását terjeszteni igyekezett környezetében, különösen a fiatalság körében.
A Szentatyában ember képében felfedezem Uramat és Istenemet .
A pápa a látható és élő Krisztus a földön.
A pápaság az alap, az a mozdíthatatlan szikla, melyre az egész Egyház felépül.
A pápaságon alapultság titokzatosan átjárja a világ minden püspökségét.
Az Egyház, amely a pápaság alapzatán emelkedett fel, tőle nyeri minden erejét és szilárdságát.
A Gondviselés világítótornyot helyezett a magasba – a pápaságot - amely a századokon át világít a földön és segít különbséget tenni az igazság és tévedés, valamint a jó és a rossz között.
A Szentévben (1925.) mélyebben megértettük, mit jelent a pápai emberfelettiség.
Megértettük, hogy egy nép nagysága a pápa iránt érzett hűségétől függ, illetve attól, hogyan alkalmazkodik a földi Helytartó parancsaihoz és kívánságaihoz.
A tévedés és a szenvedélyek háborgó tengerében, amelyek folyamatosan nyugtalanítják az emberiséget, Péter széke „a reménység horgonya és az üdvösség kikötője”, ahol menedéket kell keresnünk, ha nem akarunk elbukni.
Minden római katolikus egyik legfőbb jellemzője, hogy a Szentatyát szereti, s hogy minden gondolatát és műveit a pápai törvényeknek és kívánalmaknak veti alá.
A Római Pápa az emberek közt járó Krisztus, az Anyaszentegyház jegyese.
A pápa iránt érzett szeretet és odaadás létfontosságú minden hívő ember, minden társadalom, minden család és iskola számára, az újságírás és a művészet, a gazdasági, politikai, és a nemzetközi élet számára.
A pápaság minden hívő ember számára a lelki élet alapja.
Lelki életünk, hitismeretünk és tevékenységünk felépítményét azon igazságok rendíthetetlen alapzatán kell felhúzni, amelyeket a pápaság csalhatatlanul előad.
A Szentatya különleges tiszteletünk és szeretetünk tárgya kell legyen, része lelkiségünknek.

XI. RÓMA - A KERESZTÉNYSÉG KÖZPONTJA

Ivan Merz számára Róma nemcsak az örök és szent várost jelentette, hanem azt a várost, amelyben Krisztus helytartója székel, azt a várost, amelyet megszentelt az első keresztény vértanúk kiomló vére és megannyi szent élete.
Ebből erednek Ivan megható leírásai Rómáról és Róma jelentőségéről minden keresztény számára.
Amikor Rómába érkezünk és látjuk a sok zarándokot a világ minden tájáról, akkor érezzük át a legjobban, mennyire él a Római Egyház, a világ minden Egyházának Anyja.
Amikor Rómában vagyunk, úgy érezzük, mintha egy óriási erőműben lennénk, amely a világ minden tájára az erkölcsi megújulás hatalmas energiáit sugározza szét.
Rómában olyan megérzésünk van, hogy minden törékeny és változó, de a pápa bárkája félelem nélkül ring a hullámokon, mert Péter rendíthetetlen szikláján horgonyoz.
Minden nép az Örök Róma felé, második otthonába tart, hogy hódoljon Királyának, Atyjának, hogy megvallja hitét a Katolikus , egyetemes Egyházban, amelyet Krisztus alapított, és amely fennmarad a világ végéig.
Rómában érezni, hogy minden nép testvér egy közös családban és az Anyaszentegyházban, melynek atyja és feje Isten örök Helytartója, a római püspök.

XII. MÁRIA

Ivan Merz lelkiségét a Szűzanya iránti mély tisztelete jellemezte. Már fiatal korában kéri a Szűzanyát, hogy segítsen neki a bűnök leküzdésében, s hogy őrizze meg lelke tisztaságát. A Szűzanya iránti tisztelete különösen Lourdes-ban mélyült el, ahol a rózsafüzért is megszerette, amely az Eucharisztia mellett a leghűbb barátja lett a mind a sírig. A Lourdes -i Szűzanya tiszteletének nagy terjesztője volt, számtalan előadást, cikket és egy brosúrát szentelt neki.
A mérhetetlen Isten Márián keresztül a saját életét adja nekünk.
Mária segítségével életünk végéig az isteni életből meríthetünk !
Az a pap, aki az Eucharisztiát osztja, tulajdonképpen a Szűzanyát helyettesíti, aki végtelen szeretetében saját belső életének teljességét adja nekünk, azt az örök korlátlan életet, amely magát Istent, az eucharisztikus Jézus Krisztust nyújtja.
Lourdes-ban olyan érzésed támad, hogy ott van Ő, Isten Anyja, aki nagyobb, hatalmasabb és szebb a Pireneusok minden óriásánál, amelyek Lourdes - ot átölelik.
Jelenléte különösképpen tapasztalható Lourdes – ban, és azt hiszem, hogy az ott lévők mind érzik az Ő jelenlétét.
Minden pislákoló gyertya (a lourdes -i körmenetben) egy lélek, aki ma, vagy holnap vagy néhány év múlva Hozzá jut el.
Oh, messze van-e még az az óra, gondolja ott az ember, mert Lourdes –ban valóban a menny előízét érzi.
A lourdes – i körmenetben a szent római Egyház egy bíborosa vitte az Oltáriszentséget, az egyház papjai pedig a nép nevében és képviseletében imádkoztak. A Szentség pedig lassan elhaladt a fekvő és ülő betegek előtt …
És ha ekkor valamelyik beteg valóban egy szempillantás alatt meggyógyul, az azt jelenti, hogy Isten a búzakenyér színében jelen van, és a katolikus Egyház minden „Abszurduma” élő, megszabadító igazság.
Éreztünk mi Lurdban valamit vagy sem, a lurdi csodák támadhatatlan tények, amelyek arra mutatnak rá, hogy a katolikus Egyházon kívül nincs más igazi Egyház.
Oh, mily varázslatos történet ez fényben úszó templomokról, tüzes folyókról és tavakról, csodálatos énekekről, csodás gyógyulásokról és szent emberekről, akik felebaráti szeretetből feláldozzák életüket ! A mennyei Atya Lourdes – ban csodálatos látványt nyújt gyermekeinek a földön !
Igen, Lourdes – ban megtanultam, mi is a rózsafüzér, és azóta a második legjobb barátom lett.
Lourdes az én értelemmel vallott hitemnek szívet adott.
Ha a Szűzanya nem is gyógyította meg teljesen a szemem – úgyhogy elég nehezen olvasok –, Lourdes - ban megszerettem a rózsafüzért, amely a szent Eucharisztia mellett a legkedvesebb barátom lesz a sírig.
Az élet nehéz pillanataiban, amikor utolérnek a bajok, fogd a Szűzanya rózsafüzérét és az megvigasztal és erőt ad, hogy Isten akaratában megnyugodva, tovább vidd a keresztet.
Imádkozzunk Máriához szüntelenül, hogy egykor szent örömmel eltelve haljunk meg Jézus Szívén és az ő lágy ölelésében.

XIII. LITURGIA

A Katolikus Egyház hivatalos istentisztelete, a liturgia Ivan lelkivilágának és imaéletének központjában állt. A liturgia szívéből, ami a szentmise, merített Merz naponta erőt és apostoli rajongást. A liturgia még egyetemista korában kezdte érdekelni. Doktori disszertációjának témája: ”A liturgia hatása a francia írókra.”
Merz a liturgiában a művészetet vélte felfedezni. Az alábbi gyönyörű gondolatai a szent liturgiáról feltárják lelkének szentélyét, amely Istennel egységben élt és folytonosan Őt dicsőítette.
A liturgiában az ember a legtökéletesebben imádja az Istent.
A liturgia az Egyház, Krisztus Jegyesének hivatalos imája, párbeszéd a Menyasszony és az Isteni Jegyes között.
A liturgia mozdulatai, imái, melódiái és kellemes illata az Ég kivetítése a földre, a belső isteni élet képe.
Mint ahogy Szent János szerint a Bárány a menny középpontja, ugyanúgy forog a szent liturgia a Legszentebb - maga Jézus Krisztus körül.
A liturgiában Krisztus életét látjuk tükröződni.
Milyen méltósággal teli a trappista kolostor ünnepi konvent-miséje ! Lassú ritmusában az ember az örökkévalóság tiktakolását hallja. Minek sietni, ha az ember azt teszi, amire teremtve van : Istent dicséri ? A célját elérte, már csak szemlélnie kell.
A katolikus szertartások oly varázslatosan szépek, hogy aki ezt egyszer megérzi, lelkében vágy kel, hogy mindent elhagyjon és egész életét liturgikus imával töltse, éjjel – nappal szakadatlanul öröméneket zengve a Szentháromságnak.
A templomban, a szentmisén közvetlenül érezhető, hogy szigeten vagyunk a háborgó tenger közepén, az igaz, hiteles élet szigetén.
A liturgikus szemlélődés által minden katolikus naggyá, egyetemessé nő, és ugyanazt érzi, amit az Egyház.
A liturgiában ismerjük meg a legkönnyebben Isten belső életének minden szépségét.
A liturgia a legnagyobb művészi teljesítmény, amely a világon létezik, méghozzá a legelső művészet, mert Jézus Krisztus életét mutatja be művészien, aki a történelem központja.
A mi szent liturgiánk Isten belső életének művészi reflexiója. A liturgia tehát „ par excellence „ művészet, mert élő, mint ahogy Urunk is él.
Ahogy a teológia első a tudományok között, úgy a liturgia is első a művészeti ágak között.
A liturgia olyan művészi egység, amelyben mindenféle művészetek részt vesznek, és amely mindegyikükre befolyást gyakorol.
A liturgia az Egyház lelkét mondja ki, rá alapozva könnyen fölállítható a művészet elmélete.
Az egyházi év, mint valami forgótükörben mutatja be Jézus életét, kezdve a Szentháromságban való létével, a földi életen keresztül, az Ő második eljöveteléig.
A katolikus népek körében nincs olyan napszak, amikor szerzetesek és papok nem imádkozzák a zsolozsmát. Oh, milyen gyönyörű az Egyház, amely a mennyei seregekkel együtt szüntelenül a Teremtő dicséretét zengi.
A misekönyv mellett a legszebb imakönyv a zsolozsma. A zsolozsma nemcsak imakönyv, hanem a misekönyv mellett a legszebb irodalmi mű, amit az emberiség birtokol.
Azt gondolom, hogy a teremtett szépség csúcsa a misekönyvben és a zsolozsmában, valamint a főpapi szentmisében és a gregorián dallamokban van.
A liturgikus zene minden más zenét felülmúl. A liturgikus zene és ének feldolgozza és kifejezi azt, ami a legfontosabb, ami egyedüli szükséges – az Isten szeretete.
A gregorián liturgikus zene a szentség zenéje.
A liturgia nemcsak egy nemzeten belüli egyéneket köt egységbe, hanem szálakat sző minden nép között, testvérekké és az egy mennyei Atya gyermekeivé avatja őket.
A liturgia minden lelket nevel.
A liturgia szó szerint pedagógia, mert segítségével a hívő ember lelkében átéli Krisztus örök életének minden fázisát.
A katolikus liturgiát követve a földön minden hívő ugyanazon napon ugyanarról a tárgyról elmélkedik és ilymódon minden népben megerősíti a katolikus egységtudatot.
A szent liturgia az általános béke egyik legerősebb eszköze.

XIV. A TEST ÉS A LÉLEK KÜZDELME

Ivan naplójának elsző lapjaitól fogva követni tudjuk a benne szüntelen feszültségben álló kettős valóságot : egyik részről, törekvését az erkölcsi tökéletességre, a keresztény eszmék életre váltására, másrészt pedig gyöngeségét arra, hogy ezeket az eszméket meg is valósítsa. Szent Pálhoz hasonlóan érzi magában a meghasonlottságot, melyet a bensejében harcban álló két törvény, a lélek és a test törvénye okoz. Ez a küzdelmes periódus végigkíséri Ivan felnőtté válását a háborúban töltött, majd egyetemista évei alatt. A következő szövegek ebből az időből származnak.
A keresztény hit számunkra erkölcsi törvény, és a helyes utat mutatja nekünk, amelyen nem ütközünk a jóval.
Nem elég csak hinni. A hitet életrendbe kell állítani, útmutatónak vállalni az életben, nehogy szembekerüljünk az igazságosság és örökkévalóság szabályaival.
„ Aut catholicus aut nihil – vagy katolikus vagy semmi. „ Erre nézve soha a legkisebb gyanú sem merült fel bennem.
Könnyű a kereszténységről elméleteket gyártani és lelkesedni Istenért, az Úrért akkor, amikor semmit sem kér tőlünk, de az én célom a gyakorlati katolikus élet kell legyen.
Az ember igen gyenge és külső segítség nélkül semmit sem tehet.
A testünket irányító törvény egészen más, mint amely lelkünkben lakik.
Az utóbbi napokban elhanyagoltam magam. Engedtem a lustaságnak, összevissza ettem, keveset imádkoztam, semennyit nem vezekeltem, haragudtam és fukarkodtam, és mindezekért megszakadt a kapcsolatom Vele.
A kísértések rettenetesen rohamoznak, de az imádság felemel. A szívemben legbelül, a szentek szentjében megingathatatlan a hitem.
Az ember vezérelve a békés munka és az önnevelés kell legyen.
Az embernek minden pillanatban tudatában kell, hogy legyen a világrendtől való függőségének.
Véresen meg kell küzdenünk azért, hogy bele ne süllyedjünk a közönségességbe.
Alázatos szeretnék lenni ! Nagyon alázatos ! Megsemmisíteni a velemszületett hiúságot és alázattal keresni az igazságot, magáért az igazságért.
Többet, hosszabban kellene imádkoznom, hogy el ne veszítsem a misztikus kapcsolatot Vele, hogy érezzem minden gondolatomban, minden tekintetben és minden munkámban.
Naponta legalább fél órát kellene az Evangéliumot olvasnom, róla elmélkednem, aztán a déli Angyali Üdvözlet után elvont dolgokkal foglalkozni, és így tovább egész nap, az egész életet e misztikus fényben tölteni, lelkemből remekművet kihozni és keresni az Igazság – Célt.
Benső életem örök harc … Nincs megnyugvás, valamilyen kérlelhetetlen erő hajt a magasságokba.
Miért van bennem ez a vágy a tökéletesedés felé, a Legnagyobbhoz való közeledés felé, miért, hogy egy természetfeletti erő szüntelenül a fülembe súgja : böjtölj, ne légy falánk, győzd le önmagad ?
Láttam körülbelül húsz halottat, akik az utóbbi csatákban estek el … Ennyi az élet … Aszkézis, az élet szemlélése, és a célzatos munka, bármilyen engedmény nélkül a földies dolgoknak, ez az egyetlen helyes magatartás.
Alázat, háttérbe húzódás, csend és jócselekedetek – ezek maradnak csak meg a halálon is túl.
Törekedni fogok a szentségre, az egyesülésre az Úristennel, és kérni fogom Őt, tegyen képessé az ellenállásra az élet harcaiban és adjon erőt az alkotáshoz.
Ezen a világon csak rögtönzött életünk van, egy pillanat alatt elmegyünk, és értelme csak akkor van az életnek, ha az felkészülés a következőre.
Aki azt mondja, a böjt butaság, az nem tud semmit. Böjt nélkül nincs igazi lelki élet, nélküle az ember önmagát sem tudja tisztelni.
Adj nekem, Uram, erős akaratot, legyek bár mezítláb és ruha nélkül ! Egyedül az Én a fontos, lelkem szabadsága, amely még a haláltól sem fél. A többi mind mellékes.
Szent szegénység ! Nem törődni az érzéki élvezetekkel ! Mindent elajándékozni és szenvedélyesen szeretni felebarátunkat, mennyi örömöt találunk mindebben !

XV. A LELKI ÉLET

A keresztény életszentség eszméjét nem lehet intenzív lelkiség nélkül megvalósítani, amely magába kell, hogy foglalja az imádság minden formáját, a rendszeres szentgyónást és szentáldozást, a Szentírás és más lelki irodalom olvasását. Ivan tudatában van annak, hogy ez az egyetlen út, amely a keresztény tökéletességre vezet. Minden olyan eszközt, amelyet az Egyház és a keresztény lelkiség tanítói nyújtanak, komolyan használ, hogy elérje ezt a célt és lelkéből remekmű szülessen.
Nagyon szeretem a csendet és a békességet, mert az Eucharisztia misztériumára gondolhatok, hosszan imádkozhatok…
Jobb behúzódni a sötét templomba és az örökmécs pislákoló fényénél, a nap utolsó sugaraiban csendesen imádkozni a szentolvasót és gyönyörködni az Eucharisztiában, abban a ragyogásban, abban a nagyságban, a kimondhatatlan Szeretetben.
Szavakkal nem tudom kifejezni, milyen pozitív hatással bír az emberre a vallásos környezet.
Leírhatatlanul mély hatása van a templomnak, ahol megannyi gyertya misztikus fénye mellett, ugyanabban az órában, lejátszódik a misztériumok misztériuma, a szentmise.
Az alázatosság, az ima, a lelki olvasmányok és a jóra hajló akarat edzése az a négy alapvető tényező, amely nélkül minden lelkiélet ki van zárva.
Minden ember célja a megszentelődés, az, hogy hasonlóvá váljon a megtestesült Igéhez – Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz.
Feltesszük a kérdést, milyen volt a mi Megmentőnk lelkivilága, ennek megfelelően alakítsuk életünket az Övéhez.
Kontempláció ( szemlélődés ) – a lélek szüntelen közössége Jézussal, ez a lehető leghelyesebb élet.
A rendszeres, következetes meditáció az egyetlen eszköz ahhoz, hogy az ember ne veszítse el egyensúlyát itt a földön, és hogy napról napra Krisztussal örüljön, vagy Vele szenvedjen.
Lángol bennem a vágy a végtelen magasságok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek zavartalan ölelése iránt.
Az alázatosság, az ima, a lelki olvasmányok, a jóra hajló akarat gyakorlása, a szentgyónás, a szentáldozás – mindezek csak segédeszközök amelyek végül egy célhoz vezetnek: Istent a lelkünkbe bocsátani. Csak így lesz betöltve a mérhetetlen űr a lelkünkben, amelyet csak a mérhetetlen Isten tud betölteni.
Az ember, ha teljes e m b e r i életet akar élni, akkor a Kegyelemben kell élnie, lelkének Istennel egyesülnie. Ez az egyetlen valódi emberi élet.
Minden emberi törekvés célja birtokolni a kegyelmet a földön, és a dicsőséget a mennyben.
Mindegyikünk egy felépítendő katedrális alapjait hordozza magában: ez pedig nem más, mint a Szentlélek temploma lelkünkben.
Nincs jobb lelki tanító az anyaszentegyháznál, amely kétezer éves tapasztalatán felül a Szentlélek vezetése alatt áll !
Az egyház sokszínűségét századokon keresztül az egyének lelkivilága adta meg – az ő lelkiségük Istennel szemben, és az a tevékenység amelyet a Szentlélek diktált lelküknek.
Minden emberi tevékenységnek arra kell irányulnia, hogy megkönnyítse a mély lelki életet és a kontemplációt.
Az Evangélium igazán varázslatos könyv, mert valahányszor olvassuk, mindig úgy tűnik, új könyvet olvasunk.
Két szentség – a szentgyónás és a szentáldozás – minden katolikus benső életében az állandó és sikeres megújulás forrása.
Isten emberek segítségével szeretné vezetni az embereket. A gyóntató különleges kegyelmet kap Istentől, hogy megmutassa számunkra Isten akaratát.
* * *
Hogy milyen volt Ivan lelkiállapota az egyetem befejezése után , és nyilvános működése kezdetén, 1923-ban, azt jól bemutatják válaszai egy körkérdésre, melyekből néhány alább következik.
Mit imádkozok reggel és este ?
Reggel: ¾ óra elmélkedés. Este : rózsafüzér, lelkiismeretvizsgálat, és a következő napi elmélkedés anyagának előkészítése.
Mi hasznom a szentgyónásból ?
Könnyebben legyőzöm hibáimat.
Évente hányszor áldozok ?
Naponta.
Mi a lelkiélet ?
Elmélkedés az isteni dolgokról, részvétel Isten belső életében, valamiképpen „Istenné” válni.
Szükséges – e számomra a lelkiélet, és miért ?
Igen. Nélküle nem tudnék létezni. Nélküle pokol a lét.
Vannak – e hitbeli kételyeim ?
Nincsenek.
Véleményem vagy tapasztalatom szerint melyik a legbiztosabb eszköz a tisztaság megőrzéséhez ?
Lelkesedni az Egyházért, a hit alapos megismerése alapján. A napi szentáldozás, a test feletti rendszeres,következetes uralkodás ( ételben, az ágyból való gyors felkeléssel, napi legalább 10 perces testgyakorlással ), és nem keresni a nők társaságát.

XVI. A LELKIGYAKORLATOK ISKOLÁJÁBAN

A lelki növekedés és a keresztény tökéletesség eszméjének megközelítése érdekében Ivan évente végzett lelkigyakorlatot és ezekről erednek értékes feljegyzései. Ezekből a feljegyzésekből kitűnik, hogy Ivan nagy léptekkel haladt a keresztény életszentség felé. A lelkigyakorlatok alatt írt feljegyzéseiből alább a legfontosabb gondolatokat tárjuk önök elé.
Mivel a bűn a legnagyobb szerencsétlenség, jobban mondva az egyedüli rossz, mert elveszi tőlünk az egyedüli jót, Istent, ebből az következik, hogy a bűnt kell a leginkább gyűlölni és ellene minden erővel küzdeni.
Az emberiség legnagyobb katasztrófáinak oka a bűn.
Minden krisztusi tanításnak fő feladata a bűn elleni harc. Ez az a keret, amelyben a krisztusi tanítás más formái benne találhatók.
Aki az Egyházban küzd, annak csak egy ellensége van, a – bűn, minden más pedig csak eszköz lehet ahhoz, hogy a bűn ellen harcoljunk és a lelkek üdvösségét elősegítsük.
Minden, ami velem történik, mintha a jó Istentől jönne, ezért senki és semmi nem háborgathatja lelkem békéjét.
Jézusom, milyen édesség a Te seregedben, a Te zászlód alatt harcolni.
Minden, ami kedves nekem, feledésbe merül, amikor égi jelenésedre és a Te drága Édesanyádra gondolok. Jézusom, egészen a tiéd vagyok.
Legszívesebben ott szolgálnék Neked, ahol csak Rád gondolnak, és ahol egyedül csak Neked szolgálnak.
Nincs más Jegyes rajtad kívül, Megváltóm. Ne hagyj el soha, ne engedd, hogy hozzád hűtlen legyek és adj erőt, hogy minden önként vállalt szenvedésben Hozzád közelebb kerüljek.
Megéreztem az igazi isteni szeretetet, amely mérhetetlen jótetteiben megnyilvánul. A testi és lelki jócselekedetekben, mindenben Ő maga van jelen.
A legnagyobb jótett, amikor a végtelen Isten önmagát adja nekünk.
Isten az Ő végtelen szeretetét leginkább azzal mutatja meg, amikor egész mérhetetlen valóját, végtelenségét a kicsiny Ostyában étkül adja.
Oh, Istennek túláradó szeretete, mely jelentéktelen, porszemnyi emberi teremtményednek ilyen nagy ajándékot adsz ! Viszonzásul, Istenem, magamat adom neked .
A kereszt nélküli élet, a kényelem, számomra szégyen lenne.
Állapotbeli kötelességeimet lelkiismeretesen teljesíteni és ezt életem keresztjének tekinteni – mindennapi megfeszítésemnek, amely a Katolikus Akcióban a lelkek megmentéséért végzett munkámra áldást hoz.
Hogy a nehézségek, a testi erőfeszítések láttán vissza ne hőköljek, nem fogok egyedül dönteni, hanem lelkivezetőm tanácsát kérem.
Halálos ágyamon szeretném tudni, hogy mindig a Nagy Király küldötte voltam, azaz mindig Isten jelenlétében éltem, és annak szeretnék tudatában lenni, hogy az egyedül fontos az Isten dicsőítése, tisztelete és az Ő szolgálata, a többi csak hiúság.

XVII. AZ ÉLETSZENTSÉG FELÉ

Ivan hitelesen megélt lelki életét a keresztény tökéletesség csúcsainak meghódítása vezérelte. Életeszményét Krisztusban ismerte fel. A szentség felé vezető úton felismerte az erőfeszítések szükségességét, a bűn és a bűnös hajlamok elleni harcot, a bennünk gyökeret verő önzés elleni harcot, valamint a törekvést a keresztény erényekre. A keresztény hagyomány ezt az emelkedő utat három fokozatban írja le : a megtisztulás útja ( a bűnöktől és gyarlóságoktól ), a megvilágosodás útja (amelyen az erények növekednek az evangéliumi tanácsok iskolájában ), s végül az egyesülés útja ( misztikus és szemlélődő egyesülés Istennel ). Naplójában és más írásaiban szinte lépésről lépésre követhetjük Ivant a keresztény tökéletesség felé vezető emelkedő útjának mindhárom fokozatán.
Mily távol állok a tökéletességtől ! Súlyos sárkoloncok húznak vissza. Sok munkába kerül, míg lemosom őket magamról.
Minden figyelmünket önmagunk nevelésére és a katolikus hitben való elmélyülésre kell fordítani, amelyet, sajnos egy kisiskolás diák szintjén ismerünk.
Mindennapi kenyerünk kell, hogy legyen a harc a tökéletességért és az aszkézis. Ez nyitja meg a láthatárokat bensőnkben, önzetlen emberré tesz bennünket, támogat a gonosz elleni harcban és erőt ad, hogy el ne bukjunk.
Mindennek az emberi lélek tökéletességre törekvését kell előmozdítania.
Minden más erény alapja az alázat, az Isten akaratának alázatos elfogadása, s rajta kell megalapozni benső életünk épületét.
A szentek élete az alpesi csúcsokhoz hasonlíthatók, ahol a levegő tiszta és ahonnan az emberiség egész más szemszögből láthatja önmagát.
Benső életünk fatörzse, amely a földön kezdett növekedni, teljes nagyságát és teljes kibontakozását csak a mennyei dicsőségben – Jézus Szívében – éri el.
Lelkünk csak a mennyben lesz képes rá, hogy tökéletes módon tükrözze a legszentebb, örök, háromegy, isteni Napot.
* * * * *
A keresztény tökéletességre való törekedésében Ivan saját erkölcsi tökéletesedéséért olyan döntéseket hozott, melyeket a mindennapi életben valóra váltott. Valamikor az élet vezérelveinek nevezte őket, néha életszabályoknak, vagy egyszerűen elhatározásnak. Elhatározásainak némely szerkesztett összefoglalása, melyek életének különböző szakaszaiból – a háború végéről, egyetemi éveiből, Zágrábból és későbbi felnőtt éveiből - származnak, fennmaradt.
Ezek az elhatározások tanúsítják, hogy Ivan komolyan dolgozott önnevelésén, a keresztény erények elérésén, Isten kegyelmi indíttatásainak eleget téve.
Csak néhány fontosabb elhatározását választottuk ki.
Alázatosan megteszem Isten akaratát, hogy ne túlzottan sóvárogjak a tudás iránt.
Nem szabad megfeledkeznem a test leküzdéséről. Kemény fekhely, korán kelés, néha szigorú böjtölés.
Úgyszintén nagyon fontos az egészség- és testápolás. Az új nemzedék legyen egészséges, vidám és szép.
Istenről soha meg nem feledkezni! Állandóan arra kell törekedni, hogy egyesüljünk Vele.
Minden napot – leginkább a hajnali órákat – imára és elmélkedésre fordítani, lehetőleg az Eucharisztia közelében vagy szentmisén. Ebből az imaórából induljon ki egész napunk.
A háború után új, újjászületett életet kell kezdenem a frissen megismert katolicizmus szellemében.
Minden nap tornáznom kell, minden körülmények között.
Felesleges dolgaimat a szegényeknek szétosztani.
Minden nap legalább egyszer elmélyülten imádkozni.
A kellemetlen helyzeteket nem elkerülni.
A legsötétebb éjszakában félelemkeltő helyekre elmenni, leküzdeni a félelmet, és erősíteni az akaratot.
A nyíltszíni megalázást örömmel elfogadni.
Legyünk szoros kapcsolatban az élettel.
Minden ima előtt gondoljunk vissza a hajnali elmélkedésre.
Kis titkom : Jézusom, Mária által minden nap jobban kívánlak szeretni!
Az állapotbeli kötelességeket, mint elégtételt minél tökéletesebben végezni.
Mindennap áldozni, és lehetőleg meglátogatni a Legméltóságosabb Oltáriszentséget.
Havonta egyszer huszonnégy órát sem enni, sem inni.
Minden étkezésnél valamilyen lemondással hozzájárulni a lelkek megmentéséhez.
Amikor van elegendő más eledel, kevesebb süteményt.
Az ételt soha nem kifogásolni.
Felkeléskor, mosakodásnál, a templomba menet a legszentebb Eucharisztiára gondolni.
Aki szabályok szerint él, Istennek él, ezért súlyos ok nélkül nem szabad változtatnia elhatározásain.

XVIII. SZERELEM – HÁZASSÁG – CSALÁD

Ivan Merz számos írásában, főként naplójában, gyakran ír a szerelemről, lányokról, a tisztaságról, nemiségről, házasságról és a családról. Ezt a valóságot, beleértve az emberi szexualitást is, Ivan törekszik a vallás fényében és keresztény elvek szerint nézni.
Naplója számos bejegyzése szól annak szükségességéről, hogy a szexuális ösztönt az értelem és a a keresztény erkölcsi elvek felügyelete alá helyezzük. Beszámolóiban útmutatót és konkrét tanácsokat ad a fiataloknak tisztaságuk megőrzésével és a házasságra való felkészüléssel kapcsolatban. Az erkölcsi tisztaság ideálja vonzza, ezért fohászkodik a Szűzanyához, mert számára Ő a nőiesség és a szüzesség példaképe.
Ha hallom, hogy csúnyán beszélnek, amikor lelkembe is szennyes képek akarnak betelepedni, akkor megjelenik előttem egy kép, a Szűzanya a gyermek Jézussal, az a szép és fenséges arckifejezés, amely minden magasztosat magában foglal.
Kérem a Mindenhatót, aki meghatározta a nap és a csillagok pályáját, irányt szabott a sarjadó fűszálnak és feladatot minden hangyának, hogy ezentúl nekem is mutassa meg az utat a Tisztaság, ama nagy művészet felé, az Örökkévalóság és a Nagyság felé.
A napokban fogadalmat tettem a Szűzanyának, hogy házasságomig megmaradok a szűzi tisztaságban. Lehet, hogy ez a fogadalom halálomig is tart. (Banja Luka, 1915. XII.12.)
Úgy érzem, hogy bármilyen intelligens ember sem tudna mélyebb benyomást kelteni bennem, mint aki tiszta. Ez is bizonyítja számomra a keresztény erkölcsi elvek hitelességét. Szűziesség, örök tisztaság – ez legyen jelszavam.
Minden keresztény politikának célja kell, hogy legyen olyan keresztény családok létrejötte, ahol a házastársak mindhalálig hűségben élnek

Tanácsok fiatalembereknek

Az isteni jóság felismerhető abban az örök nőiességben is, amely a női lényből kisugárzik, és Isten iránti nagyobb szeretetre késztet.
A leány az isteni tökéletesség visszfénye, akit azért szántak neked, hogy téged felemeljen és kiegészítsen. Viszont ahhoz, hogy a házasságban igazán segítőd legyen, az kell, hogy egymásnak egész valótokat elhozzátok a házasságba, és előtte semmit sem szabad kiinni, mert az különben hiányozni fog a keserűség napjain.
Jegyesedben lásd meg a lelkiséget és azokat az értékeket, amelyek örök kincset rejtenek utódaid számára.
Házasság előtt mindketten érintetlenek kell legyetek, mert csak így tudtok hűek maradni a házas tisztaságban.
Kerüld a gyengédség veszélyeit, a korai szerelmet, a simogatásokat.
Úgy fejlődj , hogy a családban feleségednek sokat tudj nyújtani, és nem csak tőle elvárni és kapni.
És mi van akkor, ha személyiségfejlődésed korai szakaszában egy szép arcocska elcsavarja a fejed? Vége az erkölcsi nevelésnek, tanulásnak, apostolkodásnak … Szétszórt leszel, állandóan rágondolsz… Mielőtt élni kezdtél volna, az élet már leküzdött. És ez rossz…
Nem állítom, hogy szerelmesnek lenni rossz, főleg akkor, ha igazi szerelmet leltél, viszont a túl korai szerelem igazi rossz, mert éppen olyan időben fékezi lelki életedet, amelyet a Gondviselés testi – lelki fejlődésedre rendelt.
A józan fiatalember belátja a korai szerelem negatív következményeit, azért már kezdetben eldönti, hogy távol tart magától mindent, ami a lányokkal való korai barátkozás útjára vezetné.
A keresztény fiatalember nagyon jól tudja, hogy a tiszta, szűzies élet nem árt egészségének, hanem ellenkezőleg , leírhatatlan frissességet és erőt ad neki.
A keresztény fiatalembernek meggyőződése, hogy egy gerinces ember szívében csak két nőnek lehet kiemelt helye: édesanyjának és leendő gyermekei édesanyjának. Ezért a szent tisztaságot úgy kell megőriznie, mint ifjúságának legszebb gyöngyszemét.
Ahhoz, hogy megőrizze ezt a gyöngyszemet, el kell, hogy kerülje azokat a helyzeteket, amelyek rosszra vezethetik. Ezek a méltatlan beszédek, illetlen színházi – és mozielőadások, és különösen is az érzéki tánc és az alkohol.
Mint ahogy a folyó felduzzadt vizét gátakkal zárjuk kordába, hogy meghatározott medrében folyjon, majd erőművekbe vezetjük, ahonnan távoli tájakat is fénnyel áraszt el energiája, és nagyüzemek gépezeteit hajtja meg, ugyanígy a tisztességes fiatalembernek kötelessége, hogy nemi vágyait igában tartsa mindaddig, amíg szabad akarattal el nem dönti, hogy házasságra lép, ha ez Isten akarata, és nemisége törvényes házasságban lesz az élet, a boldogság és áldások forrása.

XIX. AZ ISTENI SZERETET FELÉ

Ifjú és leány , valamint egy férj és felesége közötti földi szerelmet Ivan mindig a keresztény hit és igazság fényében nézte, valamint az őspéldakép szerint, amely Krisztus és az Egyház viszonyában mutatkozik.
Az egyház tanítja, hogy a házastársi szeretet – szerelem Krisztus és Egyháza kapcsolatának képe.
Krisztus kegyelemből kivetíti természetét az emberi lélekbe, a lelket saját szintjére emeli, áthatja , gyönyörködik benne és végtelenül szereti. Minden, ami mulandó dolog, ezt csak hasonlításokkal tudja leírni.
Férj és feleség házas kapcsolata Krisztus és az Egyház viszonyának titokzatos képe.
A házastársi szerelem olyan, mint egy sejtelmes kép, előkészület Isten mérhetetlen szeretetére.
A földi szerelem sejtelmesen mutat rá egy sokkal tökéletesebb szerelemre, a Krisztus és az Egyház között levőre, amely az embernek majd nemcsak pillanatnyi élvezetet nyújt, tökéletlent és mulandót, hanem ez a szerelem örök és teljes lesz.
Az emberi lélek vágyai attól sokkal mélyebbek, hogysem a földi szerelem tartósan kielégíteni tudná őket.
A legőszintébb házastársi szerelmet is valami mindig megzavarja : betegségek, gondok, szenvedések, s végül a halállal szembenézve átalakul gyásszá. Aki így elveszti azt, akit szeretett, annak fel kell ébrednie, és határtalan szeretetéhségére Isten ölelésében kell kielégülést találnia.
Amikor véget ér ez az élet, és a házastársi kapcsolat szétszakad, az embernek az Isten Fiával kell egyesülnie, akiért e világon van. Akkor majd minden egyes lélek jegyességre lép a feltámadt Krisztussal.
Házasélete folyamán az ember eljut arra a meggyőződésre, hogy e földön lehetetlen a teljes, tökéletes, szétszakíthatatlan szerelemre eljutni, s hogy szíve ezt csak a Jézussal való örök összefonódásban fogja megélni.
A földi szerelem csak mása az isteni szeretetnek, mása Krisztus szeretetének az Egyház iránt, és egy út az Isten ölelésébe.
Vannak itt a földön kiválasztott lelkek, akik Krisztus jegyesei, ők lemondtak a földi szerelemről.
Azok a lelkek, akik fogadalmat tettek az örök szüzességre, már a földön a mennyei életet kezdik megélni, és mindig csak egyetlen égi Jegyesükre gondolnak.

XX. AZ APOSTOLI MUNKA

Minden olyan tevékenységet, amely Jézus Krisztus megismerését és a keresztény hitet terjeszti, apostolkodásnak nevezünk. Célja, hogy minden embert boldoggá tegyen Krisztus igazsága és szeretete, és hogy mindenki eljusson az Ő országába. Ivan Merz mint apostol szinte mindenhol jelen volt és mindenhol hirdette Krisztus tanítását. Főként a fiatalok körében végezte apostoli ténykedését: elsősorban a középiskolában, ahol mint gimnáziumi tanár tevékenykedett, majd a „Sasok” – „Orlovi” elnevezésű, fiatalokat tömörítő katolikus egyesület vezetésében .
Az össznépi Actio Catholica mozgalom fő célja, hogy értékes embereket formáljon.
Lelkemnek a mennyei Jegyeshez kell csatlakoznia, önmagamról egészen megfeledkezni, hogy elérjem, a felebarátom lelke tudatos közreműködő legyen Isten Művének a földön.
Az ifjú katolikus nemzedéket elérték annak a folyónak hullámai, amely az örök Rómából 1905 – ben fakadt, amikor boldog emlékű X. Pius pápánk közzétette a gyakori és a mindennapi szentáldozásról szóló dokumentumát.
Az ifjú nemzedékben szenvedélyes szeretet él Megváltónk iránt, Aki a legszentebb Oltáriszentségben mindig velünk van. Belőle merít magának erőt az apostoli tevékenységhez.
Ezzel kapcsolatos a fiatalok lelkesedő szeretete az Egyház, Krisztus folttalan Jegyese iránt, valamint a püspökök és a papság iránt.
A fiatalság nyitott szemmel figyeli Rómát, hisz ott áll az a világítótorony, amely sugaraival bevilágítja az egész földet.
Amíg az idősebb generáció Isten és az Ő népe iránt érzett szeretetet hangsúlyozta, addig a fiataloknál ez az istenszeretet az eucharisztikus Jézus iránt mutatkozott meg, míg a nép iránt érzett szeretet az Egyház szeretetében nyilvánul meg.
A fiatalok rájöttek, hogy a papság első és legfontosabb szerepe Jézus tanításának hirdetése, a világiaknak pedig feladata követni őket és segíteni munkájukat.
A pogány korszakban a nőknek, a gyermekeknek és a dolgozóknak nem voltak jogai. A Szűzanya, a kis Jézus és Szent József, a Szent Család vajon nem a keresztény szociális újjáéledés allegóriája, a nők (Mária), a gyermekek (Jézus), és a munkások (József) felszabadításának ?!
A beteg társadalomban megjelennek a szekták, amelyek rámutatnak arra, hogy a keresztények nem teljesítették feladatukat.
Az emberek egyénileg szeretnék megismerni a kereszténységet, ezért szükségesek olyan közösségek, egyesületek, ahol mindenről nyíltan és félelem nélkül lehet beszélgetni.
A katolikus vallás képviselőinek mély és intenzív katolikus életet kell élniük, mert ez az egyedüli út a nagy személyiségek nevelésére, akik majd vallásos életükkel fogják megvalósítani a nagy eszméket.
Ha a katolikus eszme hordozói akarunk lenni, akkor minden szervezetünknek folyamatosan hangoztatnia kell, hogy az elmélyült, intenzív vallásos élet egyedüli előfeltétele annak, hogy nagy embereket adjunk, akik az eszméket életre tudják váltani.
Az irodalom, a festészet, mind csak a nagy Mű : Isten Országa alkotórészei. Az ekét fogó paraszt, az asztalos, a hentes, az ügyvéd, az őr, mindnyájan a nagy építményen munkálkodnak. Nem az a kérdés, hogy mit dolgozunk, hanem hogyan dolgozunk.
Isten előtt minden szakmának egyforma értéke van, csak az Ő akarata szerint éljünk és cselekedjünk.
Az emberi művek szépsége az isteni szépség tükörképe, és a művészi tevékenység is az Isten működésének továbbfolytatása, értelmezése.
Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy együttműködjön Istennel, ebben rejlik az egyén életének és az emberi faj egész történelmének értelme.
Minden emberi tevékenység végső célja a szeretet és az Örömhír hirdetése kell, hogy legyen, hogy Isten Országa terjedjen az emberek közt.
A kereszténység minden emberi tevékenységet az ember lelki és természetfeletti célja elérésének rendel alá.
A művészetnél fontosabb az emberek nevelése és Jézushoz vezetése. Ezen az úton a művészet és minden teremtett dolog csak az ember segítője lehet.
Minden tevékenységben elsődleges a lélek megmentése és az Egyház java, úgy, ahogy azt a Szentszék előírja.
Tudom, hogy szenvedni nehéz, de van, akinek erre van hivatása. Mi Krisztus teste vagyunk, benne minden tagnak más-más szerepe van. Egyeseknek azért kell szenvednie, hogy Isten haragját, büntetését, amelynek a környezetünkre kellene hullnia, távol tartsák.
A katolikus hit nem fog terjedni, ha nem lesznek köztünk Munkások, Imádkozók és Szenvedők. Ez Krisztus Országának egyik földi törvénye.
A mi mozgalmunk eddig csak az első típust, a munkás típusát teremtette meg. Lelkünkben megteremtődött az a munkástípus, aki a Katolikus Akció céljaiért küzd. Kevesebbet imádkoztunk, de szenvedtünk, amikor kellett. A végső típus lesz a csúcs – a Megváltó teljes keresztáldozatának követője.
Mivel véletlen nincs, úgy tartom, hogy a Gondviselés tervében áll : a szenvedést az Ő ( Krisztus ) életének misztériumából kell megértenünk. Az az igazság, hogy a keresztről beszélni könnyű, de hordozni nehéz.
Aki Isten ügyének munkatársa akar lenni, annak nem szabad önmagával foglalkozni. A saját személyünk kultusza a legnagyobb akadályt jelenti a munkában.
Apostoli munkánk sikerének alapja bennünk van, ahogyan mi viszonyulunk Jézushoz, akinek bennünk kell élnie.
Milyen eszközökkel tudjuk magunkat kiépíteni ? Ezek a napi reggeli elmélkedés, a gyakori részvétel a szentmisén és a szentségek vétele, a lelkiismeretvizsgálat és a mindennapos lelki olvasmányok.
Ha ezeket megtesszük, Jézus fog bennünk élni, jobban megértjük az élet értelmét és az üdvösség rendjét, belátjuk, milyen szerelemmel szeret Jézus minden egyes lelket.
Ellenségeink állandóan legyenek tudatában, hogy mi bennük valami olyasmit szeretünk, aminek értékét ők maguk sem ismerték fel, és hogy mi készen állunk nekik segíteni minden fontos és jelentéktelen ügyben egyaránt.
Lépteinket az irgalmas szeretet vezérelje. Ellenségeinket sokszor tévesen bíráljuk : nem különböztetjük meg a téves eszméket, melyeket képviselnek, és halhatatlan lelküket, amelyet meg kell menteni.
Az igazi barátság az ugyanazon örök igazságokba vetett hiten alapszik. A többi mind csak egy földi egyetértés: különféle érdekek egybevágása , egoizmus – és semmi esetre sem barátság.
Mozgalmunk (a „Sasok”) tagjainak csak meggyőződéses katolikus lehet a barátja. Ha ellenségeinkkel kezd valaki barátkozni, akkor tudatában kell, hogy legyen, hogy neki apostollá kell válnia közöttük, Jézus Krisztust képviselnie és róla tanúságot tenni.
Nem elég, hogy csak akkor legyünk katolikusok, amikor imádkozunk, vagy amikor nyilvános helyen vagyunk, hanem az kell, hogy életünk minden egyes cselekedete magán hordja Krisztus tanítását.

XXI. A FELEBARÁT ÉS A HAZA IRÁNTI SZERETET

Szeretem az emberiséget, és szeretem azokat az ismeretlen embereket, akik a történelem terhét hátukon hordozzák.
Minden lelki élet alapja a szenvedőnek nyújtott segítség.
Egy embertársamnak szentelt nap semmiképp sem veszteség, hanem nyereség. Azok az elveszett napok, amikor semmit sem teszünk másokért, csak magunknak élünk.
A hittankönyvben olvashatjuk: ha az ember saját magáért imádkozik, akkor ezt kényszerből teszi, de ha másokért imádkozik, akkor az szeretetből van és ez az ima többet ér. Imádkozzunk tehát egymásért.
A katolikusnak Isten előtt kötelessége, hogy szeresse hazáját és hazája felvirágoztatásáért többet dolgozzon mint mások.
Nem lehet igazi hazafi, aki nem szereti felebarátja halhatatlan lelkét. Mert mit használ az embernek, ha a világ minden kincsét is birtokolja, de a lelke halálos bűnben van ?
Minden hazafi számára a legfontosabb, hogy az ő és felebarátai lelke ne legyenek halálos bűnben.
Csak a jó keresztény szeretheti igazán hazáját. Hazáját szeretve elsősorban a benne legértékesebbet szereti, testvérei lelkét és ezekben a halhatatlan életet.
Az igazi hazafiság nem áll meg ezen a földön, hanem az örökkévalóságba tekint.

XXII. FÁJDALOM – SZENVEDÉS – KERESZT

Ivan Merzet már fiatalkorában kísérték a fájdalom és a szenvedések. Voltak testi fájdalmai szembetegsége miatt, azután részt vett a háborúban, később belső harcot folytatott környezete értetlensége miatt és saját munkája kapcsán is.
Naplójában gyakran írt ezekről a fájdalmakról. Viszont a szenvedéssel való találkozásának voltak pozitív lelki visszahatásai is - hozzájárult ahhoz, hogy mélyen behatoljon Krisztus keresztjének titkába és megértse a fájdalom értékét a megváltás rendjében.
A fájdalom mélyen felszántja a lelket és bizonyítja az erkölcsi világrend létét. Ahol nincs fájdalom, ahol minden megvan, ott tűnnek ki legjobban Nietzsche és a hozzá hasonlók erkölcsi tévedései.
A történelmet vérrel írták és minden kulturális érték a fájdalom eredménye.
Aki a kultúrát valóban érteni akarja, annak nemcsak lelki, hanem testi fájdalmakat is el kellett viselnie.
Meggyőződésem, hogy mindennek megvan az értelme, ennek a munkának és az én kis szenvedéseimnek is. A fájdalom lencséjén keresztül az ember mindent másként lát, mélyebben megérti a keserű szót: élet.
A fájdalom az élet nedűje, uralkodik az életen, belőle erednek a vallások. Ahol nincs fájdalom, ott nincs igazi élet.
Isten már tudja jövőmet. Ő mérhetetlenül szeret engem, és tudja, hogy számomra mi a jobb: életben maradni vagy elesni. Minek féljek, amikor Ő határozza meg az utamat ? Élni kell és Őt dicsőíteni, a halálveszéllyel pedig nem törődni.
Mi az élet? Egyik nap láttam valakit feküdni a temető mellett (a harctéren), kifordulva, mint egy fatuskó, mintha soha nem is élt volna. Vajon akkor az élet értelme az élvezetek habzsolása, engedni, hogy a szenvedélyek irányítsanak ? Furcsa egy értelem, ha a halállal minden megszűnik.
Hálát adok Istennek, amiért részem volt a háborúban, mert a háború sok mindenre megtanított, amit egyébként soha nem ismertem volna meg. Szeretnék újra szabaddá válni és életemet összhangba hozni a megismert helyes értékekkel.
A kereszt kérdéskörét most az elmélet síkján fogom tanulmányozni, és adja Isten, hogy olyan erős lelki alapot szerezzek, hogy a való életben el ne bukjak a kereszthordozásban.
A kereszténység alapja az áldozathozatal. Aki nem érti, mi az áldozat, nem értheti meg a kereszténységet sem.
Az ember testből és lélekből áll, ezért a test és a lélek is áldozattal kell, hogy tiszteletet adjon Istennek, Aki mindent teremtett.
Ha az Úr azt kívánja, hogy a testi gyógyulás helyett inkább viseljétek el a szenvedést, akkor adjátok át magatokat az Ő kezébe, mert a legkisebb bacilus sem létezhet az Úr akarata nélkül.
A fájdalom elviselésével az ember többet tehet Isten Országának terjedéséért, mint akár megfeszített munkával, magasszintű vitákkal, ragyogó beszédekkel vagy cikkekkel.
Ha Jézus arra választott ki, hogy fájdalmak hordozásával legyünk az Ő apostola, akkor meggyőződésem, hogy ahhoz is erőt ad, hogy ezt el tudjuk fogadni, és küldetésünket így teljesítsük.
Földi szemeinkkel talán nem fogjuk látni szenvedésünk gyümölcsét, de odafent, Jézus Szívében, majd megmutatkozik, hogy általa hány lélek menekült meg, s mennyi áldást hozott az Egyház életében.
A szenvedés, a fájdalom azok a legerősebb eszközök, melyek a lelket megszentelni és üdvözíteni képesek.
Boldogok azok a lelkek, akik minden fájdalmat boldogan fogadnak az Úr kezéből, és Jézussal egyesülve bemutatják azt az Egyház növekedéséért és az Evangélium terjedéséért a társadalomban és minden egyes lélekben.
Könnyű minden nap áldozni, az Urat vendégül befogadni. Oh, de milyen szenvedés az embernek a szent kereszt kemény fáját „ fogyasztani „ .
A műtét során végig arra gondoltam, milyen szép lesz ott fenn a mennyben.
Hát mit jelent meghalni, utána egy másik világ jön ! Ott minden és mindenki szép és boldog lesz !

VÉGAKARATA

Közelgő halálának előérzetében Ivan a műtétre indulás előtt megírta végakaratát. Tulajdonképpen saját sírfeliratának terve volt ez. Latin nyelven állította össze. Ez egyben az utolsó írása volt. Néhány mondatban összefoglalta benne egész életét és hitét abban az örök jövőben, melyet Az ígért neki, Akinek hitt és Akinek egész életét szentelte. Szavaiban nem találunk sem félelmet, sem bizonytalanságot a rá váró misztériummal való találkozástól. Minden szavából az a biztos remény és az örök élet eljövetelébe vetett nyugodt bizalom sugároz ki, amelyet a hívőnek a keresztény hit ígér. Ivan végrendelete életének gyönyörű összefoglalása volt és egyben istenfélelmének koronáját jelenti. Hagyatékának ez utolsó szavai ma Ivan Merz sírja fölött fehér márványba vésve olvashatóak a zágrábi Jézus Szíve Székesegyházban. Alább csak a legfontosabb gondolatokat ragadtuk ki magyarra fordítva:


A katolikus hit békéjében hunyt el.
Az életem Krisztus volt, a halálom nyereség.
Várom az Úr irgalmát
és Jézus Legszentebb Szívének
osztatlan, teljes és örökös birtoklását.
Lelkem elérte azt a célt, amelyre teremtve lett.